3.

3.
Mindenkinek Boldog Újévet és kellemes olvasást!:)
 xox.Kissza

Tervek és kérdések

 

Zene 

 Roo halkan állt fel a fotelből. Megpróbált csendesen közlekedni, mert nem akarta az előbb talált kismacskát  felriasztani. Nesztelen léptekkel haladt az ablakhoz, így mikor a cica megmoccant hirtelen levegőt se vett. Mikor az csak oldalra döntötte a fejét, megkönnyebbülten szívta be az áporodott oxigént. A következő pillanatban azonban a már a nyomában járt a szőrgombóc.
 Sajnálta a mogorva lányt és örült, hogy végre kicsit pihenhetnek mind a ketten. Napok óta menekültek és úgy érezte, pár napig az ósdi házban maradnak. Idejét nem tudta, hogy mikor aludtak utoljára nyugodtan, vagy ettek normális ételt.  Nagyon messzinek tűnt a nyári szünet vége, amikor végre visszatérhetnek a védett területükre.
  Eltűnése óta Lynn teljesen kifordult önmagából. Ideges lett, gyakran volt lesajnáló fiatalabb társával. Vágyott vissza a Roxfort falai közé, de ezzel nem csak ő volt így. A nyári szünetből még közel két hét maradt és a két lány lassan öt napja rostokolt a Balle-házban.
Legutóbbi értesülésük szerint a Rend tagjainak az érkeztük után két nappal kellett volna megjelenniük, de annak már három napja volt. A várakozás egyre nehezebb volt: az addig hangulatember Lynn-ből egy ideges hárpia és az általában nyugodt Roo-ból pedig egy nyűgös, kialvatlan lány lett. Nem tartózkodtak nagyon egy légtérben; a szőke inkább a nappaliban a kályha előtt üldögélt, a másik pedig az egyik emeleti szobában bujkált.
Roo megunta az egy helyben való ülést és  elhúzta a nehéz brokátfüggönyt, csak annyira, hogy kiláthasson az ablakon. Ám ahogy az anyag elmozdult a ház előtt hirtelen öt csuklyás alak termett. A lány azonnal visszafordult, véletlenül arrébb rúgta a nyomában sündörgő nyivákoló macskát, majd az emeleten lévő Lynn-hez rontott be.
-Itt vannak!
*****
Nem volt sok idejük örömködni, mert az igazgató sürgette az új helyre kerülésüket. Később kiderült, hogy az öt hopponáló Rendtagot halálfalók követték.
A Roxfortba mentek, ahol a két lány egy kiadós alvás után ,természetesen, tanácskozni vonult a Rend tagjaival.
-Remélem mind a ketten tudjátok, hogy a bujkálás a Ti érdeketeket szolgálja. Illetve a Ti és a védetteitek érdekét- kezdte Dumledore profeszor, miután mindenki helyet foglalt.
A két lány bólintott, mire az igazgató elmosolyodott és tovább folytatta.
-Van még közel másfél hét a szünetből. Ebben a rövid időben még segítjük a felkészülést, és figyeljük helyettetek is a többieket. Mint tudjátok, Tom Denem már tud a jóslatról, sőt már kerestet is benneteket...
-Elnézést professzor, de honnan tudja biztosra, hogy mi szerepelünk a jóslatban?- vágott közbe Lynett.
-Nos, Black kisassony ez egy feletébb érdekes kérdés, amihez egy kis történet kell. Mint maguk is tudják, a Védők közül nagyon kevesen mutatkoznak meg, talán tucatnyian. Voldemort, ahogy nevezi magát mostanság, fiatalabb korában belebotlott egy Védőbe, aki most itt van köztünk- mosolygott kedvesen a piruló Roo-ra. Lynn furcsán pillantott rá, de a másik egy legyintéssel elintézze.
-A kisasszony megosztott vele pár dolgot a Védőkről, ami nem probléma, mert a fiú akkor még nem akart gyilkolni és ezek az emberek szeretik ha minél többet tudnak róluk. Elmondta az általános küldetésük lényegét, a védettekhez fűződő viszonyát. Talán még emlékeznek az első találkozásukra Voldemorttal? Bár a maga esetében nem az első volt- kérdezte vidoran az igazgató.
Lynett arcán nem látszott az, hogy rájött, viszont Veronica-nak eszébe jutott.
-Azt mondtam neki, hogy azokkal akik ránk vannak bízva sokkal anyáskodóbban bánunk és azonnal ugrunk, ha veszélyben van, minden ésszerű gondolatot mellőzve- darálta le egy levegővel.
-De professzor! Egyikük se volt ott!- kiáltott közbe Lynn, mire Roo arcán felismerés suhant át.
-De megemlítette az unokabátyádat! Te pedig, mint az őrült akartad rávetni magadat. Kicsit sem volt feltűnő. Bár én is legszívesebben letéptem volna a fejét, ahogy kimondta.
-Mert ha a te unokatestvéredet akarnák megölni, te nem így reagáltál volna?- kérdezett vissza gunyoros-idegesen Lynn.
-Nem. Te olyan ideges lettél, mintha ott előtted ölték volna meg. Elmondtam neki, emlékezz ez előbb említettem, hogy hogyan viselkedünk Velük.
Roo szavai kissé lehűtötték a barna lányt, aki igencsak érzékeny volt a családja emlegetésére.
-Szóval saját magunkat buktattuk le, igaz? Ez.. mennyire rossz?- kérdezte az igazgatót. Az még mindig mosolyogva ("Ez sose szomorú"-futott át Lynett fején a gondolat.) rázta meg a fejét.
-Semennyire kedveseim. Tom nem emlékezett Peterson kisasszonyra, ha jól tudom, de mint a kegyed társát, keresteti. Ebből akad a problémánk: hova is rejtsük el magukat szeptemberig?
-Sehova, Dumbledore professzor. Szerintem felkészültünk. Úgy érzem, érezzük, hogy készek vagyunk megvédeni a következő Kiválasztottat és családját- jelentette ki hidegen Lynn.
Kijelentését csend fogadta. A mellette álló Roo megpróbálta elkapni a lány pillantását, ám az töretlenül a professzort bámulta. A szobára ereszkedő mély hallgatást az addig csendben álló, szinte észrevétlen McGalagony professzor törte meg. (A Rendtagok, akik eredetileg az igazgató szobájában voltak, csendben eltűntek, mintha ott se lettek volna.)
-Ezt természetesen megértjük kisasszony, viszont vegyük figyelembe, hogy most nem maguknál idősebbeket kell védeniük, hanem fiatalokat. Akikre oda kell figyelni. Nagyon.
Nem úgy tűnt, hogy a barna lányt meg lehet győzni, ezért a professzorasszony felemelte a kezeit.
-Én bízok magukban Mrs. Black. Mielőtt téves következtéseket vonna le- mondta, majd arcán megjelent egy addig ismeretlen izommozgás: elmosolyodott.
-Nekem lenne egy tökéletes ötletem- jelentette ki Roo egy rá nem jellemző öntelt vigyorral az arcán. Mikor mindenki felé fordult, bólintott magának, majd belekezdett:
-Szerintem a legideálisabb megoldás az lenne, ha mi ketten az Abszol-útra költöznénk egy fogadóba. Ha jól tudom, Sirius és Abbey is ott vannak, talán örülnének is nekünk. A többiekre addig még a Rend tagjai figyelnének.
Az ötletet mindannyian egy bólintással nyugtázták, mire a szőke lány győzedelmesen a levegőbe bokszolt.
****
A "költözködés gyorsan történt. Legtöbb idejüket ugyan a szobájukba zárkózva töltötték, megbeszélésekkel, de társasági életet is éltek. Találkoztak Abbye-jal, de a lány mindössze a felszerelését vásárolta meg, így nem beszéltek sokat. Ellenben Lilly Evans-sal, aki rögtön utánuk érkezett és azonnal lecsapott a mellettük lévő szobára. Lynn szobatársa volt a Roxfortban, de pillanatok alatt megtalálta Roo-vala közös hangot és csodálkozott, hogy addig nem ismerték egymást. A szünet legfényesebb pontjának mégis a Sirius-sal való talákozás volt.
A fiú, ahogy meglátta a halottnak hitt unokatestvérét, mindenkit felborítva szaladt feléjük, mögötte pedig két másik fiú loholt: James Potter és Remus Lupin. A két lány igencsak meglepődött, mert legutóbbi tudomásuk szerint mind a kettőjük James-nél nyaralt.
Mind a három fiú eszeveszett tempóban kerülgette a sétálókat, Sirius pedig messziről kurjongatott Lynn-nek. Lilly az égre emelte tekintetét, majd panaszos morgással nézte a közeledőket. Arcán óriási mosoly suhant át, ahogy James egy pillanatra megingott és belekapaszkodott az előtte rohanó Sirius-ba.
Arra azonban egyikük se számított, hogy a lassabb Remus megbotlik és rájuk esik. A három fiú csinos kupacba érkezett egyenest a lányok lába elé.
Lynn, a nevelt hölgy, szája elé kapta a kezét és belekacagott. Lilly, a kárörvendő, hangosan nevetett, főleg James pirulásán, a viháncolós Roo pedig talán mindenki figyelmét magukra vonta gurgulázó kacajával.
Egy fiú tekintetét pedig biztosan..